Bolda 2024-ben kilenc hónapot töltött el a skóciai Loch Arthur Camphill Community-ben, ahol szellemi és testi fogyatékossággal élők és egészséges társaik életközösségekben élnek, együtt laknak, közösen dolgoznak és gondoskodnak egymásról. Az ott szerzett, mély benyomással bíró tapasztalatok alapvetően befolyásolták az alkotó gondolkodásmódját, alakították művészi szemléletét.

Egyre többféle anyaggal és technikai fogással kísérletezik képein, gyakran vegyíti a tust, akrilt, akvarellt, pasztellkrétát, olajfestéket és ceruzarajzot, akár saját készítésű, merített papíron is. Nagyméretű vásznain a gesztusfestészetet idéző, festékfoltokból, árnyékokból és árnyalatokból épülő, dinamikus kompozíciói lebegő, álomszerű hatást keltenek. Sokszor egy konkrét látvány vagy tájképi részlet indítja el az alkotói folyamatot, de nem a látott elemek valósághű leképzése az alkotó célja, hanem minden esetben a tudatos és az ösztönös kifejezés impulzív játékában, a realisztikus motívumok tájszerű együtteseiben és a homályban tartott formák, színek, fények gomolygó szövedékében önnön belső világa felé halad. A romantikus tájképfestészet ideáit eleveníti fel a festő azon törekvése, miszerint az ábrázolás hangulati, érzelmi aspektusára fókuszálva egyfajta atmoszféra létrehozására, önreflektív hatás előhívására tesz kísérletet a befogadóban. Bolda alkotásait fürkészve saját emlékekből és érzelmi tapasztalatokból táplálkozó, szubjektív belső felfedezésre indulhat a szemlélő.

Boldi mélyzöld árnyalatú, figurális alkotásai olyan bronzplasztikák, melyeknek különleges, nehezen utánozható zöldes bevonatát – az Aristid Maillol (1861-1944) francia művész által használt egyedi patinamegoldások nyomdokán indulva – hosszú évek alatt kísérletezte ki az alkotó.

Szikrázóan fehér, gondosan csiszolt, tükörsima felületű márványszobrainak alapanyaga is kivételes: a Statuario Carrara márvány egy nehezen hozzáférhető, tekintélyes márványfajta, amely nevét az olaszországi Carrara régióról kapta, ahol kifejtik. Ez a márvány tiszta fehér alapkoloritjáról és szolíd, jellegzetes szürke erezetéről híres.

Boldi alapformákra redukált, finom ívű márványalakjai (Tengernéző, Concerto, stb.) messzeséget pásztázó, végtelenbe merülő tekintetükkel, mértéktartó gesztusaikkal valamiféle bensőséges, emlékekbe burkolózó elmélyedés állapotát idézik. Az alkotó azt a pillanatot igyekszik megragadni, mikor a szellem a látott jelenségek hatására kiszabadul a hétköznapiság kötöttségei alól, s szabad szárnyalásba kezd. Műveinek sorában a teremtés és az élet eredetének mibenlétét szimbolizáló, absztrahált formavilágú plasztikák (például Genezis) amorf tömegei pedig különböző irányban, eltérő beállításokba komponálva jelennek meg, játékosan kísérletezve a formátlannak tűnő alakzat térviszonyaival, valamint az anyagból és a felület tökéletesen csiszolt megmunkálásából fakadó fény-árnyék hatásokkal.